Egész kellemesen ébredtem, égett a tűz és meleg volt. Ezen meg is lepődtem, hiszen két napja nem fűtött be párom. Azt mondta ez azért van, mert úgy vacogtam éjszaka, mint aki meg akar fagyni. Hiába takart be a másik takaróval is, mindhiába. Ez azért megmelengette a szívem, hogy éjszakának idején kiment fát vágni.
Mostanában semmi életkedvem nincs menni dolgozni, mert Ágota, a takarítónő balesetet szenvedett még novemberben (darabosra törte a csuklóját), ezért unokahúgom takarít... Már ha azt annak lehet nevezni. A poharakat domesztoszos törlőkendővel kitörölgeti, így mindig utána kell mosnom a kávés csészét és kiönteni a drága kávét, ha ő hoz nekünk, mert nem lehet meginni annyira, lehet érezni rajta a vegyszert.
Ez még tulajdonképpen nem is akkora baj, mert mi elmosni 3 poharat meg 2 tányért, de megállás nélkül beszél. Illetve inkább értelmetlenül motyog. De mindenféle olyan dologról, ami egyáltalán nem is érdekel senkit. Még Editet, az ügyintézőt is teljesen kiakassza, ezért mindig elküldi valami megbízással.
Egyébként meg a főnök nem szereti, ha az irodában van, mert nem ez lenne a fő-fő feladata, de amint polgármester úr kiteszi a lábát, már veszi is le a kabátját és inkább unatkozik egész nap vagy origamizik, vagy spontán elalszik a széken ülve. De olyan kedvtelést is talált, ha telefonálunk, akkor ő válaszol rá. Meg állandóan hallgatózik.
Tegnap ülök békésen az irodában, erre beállít az anyjával olyan 12:20 körül. Nah, akkor meg az kezdte el mondani mi s mi történt vele a fősulin, míg ott dolgozott, aztán valahogy rátértünk ki s kire vigyázott ő mikor kisebb volt. Persze Kinga besegített neki, mintha ő is ott lett volna... A lényeg a lényeg, hogy kereken 1 órakor ment el, addig meg az arcomra merevedett a mosoly, mert ugye az ügyfél a legfontosabb...
Most Edit sincs, mert egyik napról a másikra bevizesedett a térde, ami miatt alig tud menni szegény. Így Kingával kell lennem egész nap. Már komolyan néha annyira szeretném felpofozni, de nem teszem, mert a nagyanyja kiátkoz az egész családommal együtt. Így próbálok nem odafigyelni és az érdeklődés leghalványabb jele nélkül elfoglalnom magam. Ami lássuk be, eléggé nehezen megy, mert őt az sem érdekli, ha nem figyelnek rá. De már csak 2 hét...
A hónap végén lejár a szerződése neki is meg nekem is. Ha minden igaz, akkor a főnök visszavesz márciustól megint egy évre. Mivel ő nem a mezőben van, hanem a hagyományosban, így még azt nem tudjuk, lesz hosszabbítás neki, avagy sem. Már úgy értem egyáltalán nem tudjuk mikor fog indulni a hagyományos közfogi.
Bár állítólag nem akar már visszajönni, mert elege van a főnökből. Felőlem vissza is jöhet, csak ne intézményi takarító munkakörbe, mert azzal a lendülettel fel is mondok.
Visszakanyarodva a napomhoz, bár általában elég sok negatív érzelem ér, eldöntöttem minden áldott napomban fogok keresni valami pozitívumot.
Mint ahogyan anyával elhozattam a két megrendelt könyvemet ma, ami végül is hétfőn érkezett a könyvesboltba, de a harmadikra vártam, ami sehogyan sem akart jönni. (Aztán délután 2-kor kaptam az e-mailt, "a boltban átvehető", miután édesanyám hazaért.)
Két romantikus könyv kedvenc írómtól, míg a harmadik a dohányzásról leszokást segítő iromány. Egyébként, még a negyedén sem vagyok túl, de valamiért azt érzem ez a könyv segíteni fog nekem.
Sajnos annó 14 éve elkezdtem, amire nem vagyok büszke. Ennek ellenére nagyon nagy hibának tartom. Nem, nem a társaság miatt, mert az akkori bandából 1-2 ember ha cigarettázik, pedig voltunk vagy 17-en, akik összejártunk így a faluból esténként. Mostanra sajnos szétszéledt mindenki, amit igazán sajnálok.
Magamtól is letudnék szokni, ha nagyon megerőltetném magam, mert mikor anyával elmegyünk valahová, mondjuk Ella nénihez Ózdra és ott is alszunk, azalatt az idő alatt nem szívok egyetlen szálat sem, azaz kb 1,5 napig és nem is hiányzik.
Csak! Mikor hazajövök és meglátom páromat dohányozni, (és akkor általában tölt nekem is) én mindig elveszem. Vagy ha látom a filmekben, olvasom könyvekben késztetést érzek. (tudat alatti marketing. :P ) A kávét simán megiszom nélküle, az ételt is megeszem anélkül, hogy rágyújtanék. Már az iskolában is előtte-utána tettem, szünetekben soha. Szóval azt hiszem a kitartásommal és az elhatározásommal lehet a gond. Nah, ezért vettem a könyvet, amiből kapaszkodót kreálhatok magamnak vagy erősíthetem az elhatározásomat.
Őszintén remélem sikerülni fog. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.